Híres Miskolciak - R-S

REGÉCZI NAGY IMRE dr.
(Miskolc, 1854. okt. 29. – 1891. márc. 10.): orvos, egyetemi tanár
1877-ben Budapesten szerzett orvosi diplomát. Ezt követően a budapesti egyetemen tanított, 1881-től egyetemi magántanár volt, 1891 januárjától az Állatorvosi Akadémia egyetemi tanára. Főként az emésztés élettanával foglalkozott, továbbá az izom belső szerkezetét vizsgálta. A miskolci avasi temetőben található síremléke.

RÉKASSY CSABA
(Budapest, 1937. április 24. - Budapest., 1989. máj. 17.):  grafikus, Munkácsy-díjas (1972), érdemes művész (1985)
A Képzőművészeti Főiskolán Kádár György növendékeként szerzett diplomát 1962-ben, diplomamunkája egy murális kerámia terve volt. 1966-tól Miskolcon élt. Kiállított a párizsi ifjúsági Biennálén (1967) és több nemzetközi grafikai rendezvényen. Mesemondó c. rézmetszetével díjat nyert Tokióban (1970). Első gyűjteményes kiállítása a Műcsarnok kamaratermében volt 1971-ben, ahol népművészeti ihletésű festményeivel, fametszeteivel, kerámiáival, faragott tékákkal, réztárgyakkal összegezte pályája első korszakának eredményeit. Második korszakában klasszikus értékű alkotásai közül a páratlan rajztudással megalkotott tizenöt Ovidius Metamorphosis rézmetszetlap és más rézmetszetek (Őselemek) emelkedik ki. Mesekönyvek, ismeretterjesztő képeskönyvek és regények illusztrációi fűződnek a nevéhez. 1982-ben illusztrációival jelent meg Tamási Áron Ábel a rengetegben c. regénye. A Miskolci Grafikai Biennálén állított ki (1967, 1969, 1975). Díjat nyert a Nemzeti Galéria Dürer kiállításán (1971). Tornyai-plakettel tüntették ki (1971).

REMÉNYI ANTAL dr.
(Miskolc, 1825. ápr. 15. – Bp., 1912. nov. 28.): utazó
Reményi Ede hegedűművész bátyja. Pesten szerzett jogtudományi doktori címet, majd rövid ideig ügyvéd. Részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban, ahol századosként vett részt Komárom védelmében. 1849-től Angliában, majd az USÁ-ban élt. Számtalan expedícióban vett részt (pl. a Panama-földszoros vidékén). 1861-től ismét Magyarországon élt, jogászként dolgozott, 1892-től a császári és királyi yachtraj jogtanácsosa. A tengerészet, a flották és a tengeri hadviselés történetének nemzetközi szaktekintélyeként tartják számon.

REMÉNYI EDE
(Miskolc, 1829. január 17 - San Fransisco, 1898. május 15., eredeti neve Hoffmann Ede):  hegedűművész, zeneszerző
Korán felismerték nagy zenei tehetségét. Zenei tanulmányokat a bécsi konzervatóriumban Josef Böhmnél folytatott 1842 - 45 között. Hazatérve tevékeny szerepet játszott a szabadságharcban, Görgey segédtisztje és tábori hegedűse volt. Világos után emigrált, Párizsban, Londonban, majd Amerikában adott koncerteket. Mint képzett, kulturált hegedűművész tért vissza Európába, ahol rendkívül rövid idő alatt páratlan karriert futott be. Kapcsolatba került a kor több kiemelkedő zeneszerzőjével: 1852 - 53-ban a fiatal Brahmsot vitte magával hangversenyútjaira, 1853-ban Liszt Ferenc weimari köréhez kapcsolódott. 1854-ben hosszabb ideig Londonban működött, a királynő hegedűsévé nevezték ki. Viktória királynő udvari virtuóz kitüntetést adományozta neki. 1860-ban amnesztiában részesült, hazatért. 15 éven át volt a magyar zenei élet egyik központi, sokat ünnepelt egyénisége. Hangversenyeket adott az ország különböző városaiban, számos nagy jelentőségű alapítványt tett. Petőfi szoboralapot kezdeményezett, amire gyakorlatilag ő hegedülte össze a pénzt koncertjein. 1870-ben rövid ideig a Nemzeti Színháznak volt hangversenymestere. Részt vett a Zeneakadémia megalapításában (1875), 1870-71-ben a Nemzeti Színház első magánhegedűse, versenymestere volt. 1872-ben Párizsba költözött. Nagy koncertkörutakat tett Európában és Amerikában. Párizs, London után, 1878 őszén pedig véglegesen az USA-ban telepedett le, ahonnan már csak koncertutakra jött át Európába. Így jutott el még egyszer 1891-ben Magyarországra is. San Fransisco-ban halt meg hangversenydobogón, hegedűvel a kezében.
A XIX. századi nemzeti zenekultúránk egyik legjelentősebb képviselője volt az előadóművészet területén. Hegedűjátéka, bármit is játszott, mindig valami jellegzetes magyaros cigányos kolorittól volt fényes, ami annak rendkívüli szuggesztív erőt, egyéni színt kölcsönzött. Kiváló hegedűvirtuóz volt, aki hangversenyein világszerte a magyar zenét népszerűsítette. Zeneszerző tevékenysége kevésbé jelentős. Főbb művei: Eredeti magyar népdalok és csárdások: Nagy hallgató magyar (1863); Magyar hegedűverseny-darab (1865); virtuóz hegedű-átiratok.

SÁLYI ISTVÁN dr.
(Bp., 1901. okt. 8. – Miskolc, 1974. dec. 19.): gépészmérnök, egyetemi tanár
1923-ban Budapesten szerzett gépészmérnöki oklevelet. Ezt követően mérnökként dolgozott, majd 1928-tól a budapesti műszaki egyetemen oktatott, 1935-ben doktori címet szerzett. 1949-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első oktatóinak egyike, nyugdíjazásáig (1971) tanszékvezető egyetemi tanár, illetve 1950 és 1961 között az egyetem első rektora. 1953-tól országgyűlési képviselő, 1963-tól az Elnöki Tanács tagja. Egyetemszervező munkásságát 1951-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.

SCHWARZ EDE dr.
(Miskolc, 1831. szept. 13. – Bécs, 1862. szept. 22.): antropológus
1856-ban szerzett orvosi oklevelet a pesti egyetemen. Mintegy 300 fő közül választották ki a Novara-expedíció tagjának, ahonnan betegen tért haza, de orvosi és antropológiai megfigyeléseit még feldolgozta, s három könyve jelent meg. Magyarországon elsőként dolgozta ki az antropológiai vizsgálatok módszerét.